2011. augusztus 9., kedd

Balatonszemes, Bagolyvár utca



A memóriánk furcsán szelektál. Minimum négyszer nyaraltam Balatonszemesen, igaz, hogy kb. 25 évvel ezelőtt. Érdekes, hogy mire emlékszik az ember ennyi év távlatából, a gyógyszertári üdülő, ahol családi heteket töltöttünk, valamiért kevesebb nyomot hagyott, mint az egykori expressz tábor, amit a sátor és rossz idő ellenére is, még utána is, amikor elkezdődött az iskola ősszel, hónapokig visszasírtam. A Bagolyvár utca neve azonban mélyen belül mégis rögzült, mert jóleső dézsávü érzés töltötte el szívem, amikor ráismertem az egykori üdülő utcájára, a kis híd mögött, a gesztenyefákkal.
Abban bíztam, hogy a családtagjaim felidéznek egy-két akkori emléket, akár a faluval kapcsolatban, de nem: a testvérem emlékei leragadtak a lengőtekénél, meg a toronyszobánál, ahol egyszer laktunk, édesanyám pedig így huszonöt év után színt vallva, kijelentette, hogy ő nem is szeretett itt lenni (régi volt az épület és dohos), így többet tőle sem tudtam meg.
Persze dereng valami a török Bolondvárról, majd az ennek a helyén épült tizenkilencedik századi tornyos-várárkos Bagolyvárról, amiről az utca a nevét kapta, de mára annyira hibátlanul és megközelíthetetlenül felújították, hogy semmi romantikust nem találtam benne. Az utca viszont tele van szebbnél szebb villákkal, a nagy része akár száz éves vagy még több is lehet, a feljegyzések szerint a terület urai, a Hunyady grófék, felparcellázták a tóparti részt, és 1880-ban már megépültek errefelé az első nyaralók.






Egyvalamire azonban tisztán emlékszem: régen is imádtam olvasni a többnyire becézett női neveket a házak homlokzatán, és erre a Balatonnál jobb terep nincs. Elképzelni, hogy vajon milyen volt Ilus, Durcy, vagy Éva, akikről egy-egy ház a nevét kapta, és hogy milyen egyéni történetek húzódnak meg a feliratok mögött. Manapság rövidebbek a kapcsolatok, kevesebben pingálják a házra a szeretett társ nevét, talán ezért is tetszik ez a leplezetlen vallomás. Bőrünkön viselni valaki nevét bátor dolog és talán kissé divatjamúlt is, de egy villát dedikálni a kedvesnek, az igazán romantikus és lovagias gesztus. És mennyivel tartósabb is. 







5 megjegyzés :

  1. Az ilyen villafeliratokat én is kedvelem. De a "nagyon vicces" kategóriát (Megkoplalta-lak...) kevésbé. Ezek a homlokzatok nagyon egyediek, különlegesek.

    VálaszTörlés
  2. itt rengeteg van, és az a jó, hogy az igazán szép villákon is. lehet hogy kénytelen leszek ennek még egy bejegyzést szentelni. kimeríthetetlen a téma:)

    VálaszTörlés
  3. javítanám magam. mégsincs olyan rengeteg. onnantól, hogy vadászni kezdtem rájuk, egyre kevesebb lett:)

    VálaszTörlés
  4. furcsamód az is eszembe jutott ezekről, hogy lehet-e ennek postatörténeti/térinformatikai vonatkozása....

    Nekem gyerek fejjel a VÁR LAK feirat tetszett.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Postatörténeti vonatkozás? nem tudom, de a VÁR-LAK nekem is tetszik. Romantikus.

      Törlés