2013. március 17., vasárnap

Séta 1996-ban

1996 októberében, R. barátommal elindultunk a városba, elsősorban azért, hogy megörökítsük a régi reklámtáblákat, neonokat, amikkel akkor még tele volt a város. Előtte vettem egy fekete-fehér filmet, amiről azt gondoltam, hogy majd milyen jó lesz, mert a fekete-fehér az olyan "művészi", aztán amikor elhoztam a képeket a Fotexből, nagyon elkedvetlenedtem, mert szinte kivétel nélkül életlenek lettek. Nem is azért szkenneltem be egy párat, mert annyira jók. Szeretem, hogy mindig vannak a városnak olyan szegletei, amelyek hosszú évtizedekig nem változnak, pl. ott van a kép a rakpartról az MTA-val, vagy a Mai Manó Ház. Így fekete-fehérben nem látni, hogy azóta felújították és az sem ordít, hogy a Greshamban akkor még  magánlakások is voltak. Negatív példa lehetne a Dessewffy utcai ház, a Vonalozó intézet felirattal. Gyakran járok arra, és a felújítás azóta is elkerülte. Rácsodálkoztam a Nemzeti Bank előtt parkoló Ikarus hadseregre, a babajavítóra, vagy a Szabadság tér sarkán álló lepattant épületre a fodrászüzlet táblával. Ez utóbbi helyén ma butikhotel áll. Az ilyenek miatt érdemes időről időre lefényképezni, hogy mi zajlik körülöttünk, mert ez sem volt olyan régen, és mégis milyen más. Vagyis de, nagyon is régen volt, akkor még megvolt a Mignon eszpresszó a Deák térnél, volt Patyolat, Mértékszabóság a Nagymező utcában...


Hol volt még akkor a Four Seasons...


Bogár a Lánchídon.
Ikarusok a Nemzeti Bank előtt, a Szabadság téren. És Magyar Demokrata Fórum.


A Csányi és a Király utca sarkán álló Pekáry-házat azóta felújították.
Nagymező utca, Mai Manó Ház.
Otthonkában beszélgető nénik egy gangon.

Modern fodrász a Szabadság tér és az Október 6 utca sarkán.

Nagymező utca és Zichy utca sarok...
Károly körút, bódésor.
Prímőr áruk, Wartburg.
Kazinczy utca, a Király és a Dob utca közti szakasz.


Talán a Nagymező utca.
Dessewffy utca. Vonalozó Intézet és Üzleti Könyvgyár. 1907-ben Singer Adolf mérnök építtette a házat, könyvkötő műhelye az alagsorban volt:


A Lánchíd budai hídfője, azóta ezt a házat is felújították.



...  és a Gozsdu-udvart is szerettem még, sejtelmes volt és titkokkal teli. 

Azóta sem vettem fekete-fehér filmet, és a Yashicát sem használom már, pedig néha jó lenne.



Szeretettel ajánlom e bejegyzést drága cimborámnak, K.R.nek.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 
itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához. 

10 megjegyzés :

  1. A "Nem tudom felidézni, hogy ez hol volt." az a Kazinczy utca, a Dob és a Király utca között.

    VálaszTörlés
  2. Én is Kazinczyra tippeltem! Nagyon hangulatos lett a fekete-fehér híradó :) Ilyen otthonkás nénik minden gangra kellenének! A próbababa készítő is olyan kuriózum lehetett. Most úgy képzelem, futószalagon készülnek a semmibe révedő tekintetű műanyag nők...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A babajavító nekem azért kedves, mert otthon, vidéken, a szomszéd utcában is volt egy, és mindig bámultam a feliratot. Gyerekfejjel sosem értettem, hogy mit csinál egész nap, hol van annyi baba, ami elromlik és egyáltalán...

      Törlés
  3. Csak 1996-ban volt? Akkor ezek már tényleg múlt századi fotók. De elnézve a hangulatukat simán eladhatók 70-es 80-as évekből való fotóknak is :) Az ff és az életlenség külön hangulatot kölcsönöz nekik. Nekem tetszett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:) A ff miatt tényleg régebbinek tűnnek. Én is azt néztem, hogy a ff öregít, de közben időtlenné is tesz. Ráadásul ez volt életem egyetlen ff tekercse:( Soha többet nem vettem.

      Törlés
  4. A Gozsdu udvarról találtam egy szintén ebben az évben készült fotót. A vicces, hogy szinte ugyanonnan fotózták:
    http://www.flickr.com/photos/genial23/2553938141/in/set-72157606299960650/

    VálaszTörlés
  5. Az óráshoz vittem mindig elemcserére az óráinkat. Mindkét üzlet megszűnt, a mesterek is meghaltak.

    VálaszTörlés