2013. május 25., szombat

Andrássy út 52, az egykori Haggenmacher-palota

Amikor még szobrok álltak az oszlopok tetején. (innen)
Az Andrássy út 52. alatti épület 1886-ra készült el Schmahl Henrik tervei alapján. Ha most valaki azt gondolja, nem ismeri e nevet, nagyon téved, övé a Ferenciek tere-Rákóczi út tengely két ikonikus épülete, az évek óta lakatlan Párisi-udvar és az Uránia mozi épülete is. A tény, hogy sosem végezte el az egyetemet, és lényegében mestere, Ybl mellett, a gyakorlatban tanulta el a szakma fortélyait, felfoghatatlan számomra. A Vámház építésének idején érkezett Németországból, az Operaház építkezését már ő vezette. Aztán egyedül kezdett dolgozni és tervezett egy halom bérpalotát neoreneszánsz stílusban, mígnem olasz és spanyol utazásainak hatására megbarátkozott a velencei gót és a mór stílussal és két legismertebb, fent már idézett épületét ennek szellemében alkotta meg. Az Andrássy és az Eötvös utca sarkán álló ház terveit Haggenmacher Henrika sörben, malomiparban és ingatlanbizniszben egyaránt erősen érdekelt, svájci származású nagyiparos rendelte meg. Testvére, Károly nevével a Malomházak-ról szóló bejegyzés kapcsán már találkoztam. 

Andrássy úti homlokzat

Eötvös utcai homlokzat


Budapesti Negyed összeállítása alapján kiderül, hogy a család anyagi háttere olyannyira tiszteletreméltó volt, hogy csak az Andrássy-n 8 telek volt eredetileg a tulajdonukban, a 32. és 42. szám között az egész páros oldal a Nagymező-től a Jókai utcáig. Haggenmacher nemcsak házakban volt erős, utódokban is, tíz gyermeke született. A család történetéről nyilván regényeket lehetne írni. Az idősebb Haggenmacher előbb a kőbányai, később a promontori sörfőzdét vásárolta fel. 1875-re másodikként felzárkózott Dreher Antal mögé sörgyártásban, igaz, hogy ezt az iparágat akkor már fia, ifjabb Henrik viszi a családban, aki történetesen épp a Dreher-féle sörbirodalom magyarországi ága vezetőjének lányába szeret bele. Ehhez hozzáadódik a legfiatalabb leánygyermek, az Andrássy út 52-t apja halála után megöröklő Bertha Louise, azaz Lujza frigye Dreher Jenővel, és ezzel a két família összefonódása végleg megpecsételődik. 1933-ban egyesült a két sörgyár, "Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde" néven, elnöke épp Dreher Jenő. 

a kapualj egykor, a kocsibejáróval
Kb. tíz évvel ezelőtti kép, ekkor még laktak a házban.
Az épület első emeletén, a család egykori lakásában 1934 óta működik a Szabó Ervin könyvtár egyik fiókja, ami, mint tény, szerintem a csodával határos. 

A könyvtár jobbra.
Az épület Andrássy útra néző oldalán loggia árkádsorral és díszes oszlopfőkkel.

a belső oldalon sima függőfolyosó

Pár éve ez a ház is bekerült az ingatlanpanamáról szóló hírekbe, miután a lakókat kivásárolták és az egész épületet eladták. Hogy pont a könyvtár maradhatott, annak tenyerünket boldogan összecsapva kell örülni, ugyanis ez volt az egyetlen lehetőség, hogy hétköznapi ember fia lábát tehesse a nem mellesleg műemlékké nyilvánított házba. Bár én nem így jutottam be, hanem úgy, hogy hónapok óta folynak a munkák, és ma este kinyílnak a kapuk, a Hello baby! nevű "kozmopolita bár" költözik az évek óta üresen álló ház földszintjére. 


kőbábos korlát az oszlopok között









Nem tudom jó-e szórakozóhelyként használni egy ilyen épületet, tudnak-e majd kellőképpen ügyelni arra, hogy a százharminc éves értékekben ne essen kár, hogy semmi olyan épületdísz vagy jelleg ne tűnjön el, aminek nem kéne. Azt sem tudom, hogy tudják biztosítani a felső szintek lezárását, ugyanis az elsőre a könyvtár miatt amúgy is lesz feljárás, de afölött még két szint van, jelenleg üresen és ottjártamkor még tárva-nyitva álló lakásokkal. Ezeknek a belsejében némi képet szerezhetünk arról, hogy milyen miliőkben, környezetben éltek a tehetős polgárok. Nekem leesett az állam a terektől és a részletektől. 



A parketta is gyönyörű, de a portól esélytelen volt jó fotót csinálni.

Retró: ezt nem a nagypolgári környezet szemléltetése céljából, hanem csak, mert tetszik.
Amúgy ez a ma nyíló bár, amivel amúgy semmi bajom, még akkor is, ha a fentiekből úgy tűnhet, tudhat valamit, szerdán néztem a facebook oldalát, akkor még 800 követője volt. Ez 3 nap alatt 1800-ra nőtt, ami előtt megint csak azért állok értetlenül, mert én másfél év verejtékes munkája után is alulról verem az ezret, és ez most nem panasz, különben is, mire feltöltöm a képeket és ez a poszt kimegy az éterbe, már nyilván rég eléri a háromezret is. Remek helyen van, tulajdonképpen az Oktogonon, özönleni fognak a népek és imádni fogják. Budapesttel foglalkozó portálok már dicshimnuszokat zengtek a különleges dizájnról és a páratlan szépségű udvarban elhelyezett buborékok által sugallt "sejtelmes eleganciáról". A hatalmas, átlátszó lufik nekem is nagyon bejönnek, az épület pedig még pusztulásában is olyan gyönyörű, hogy nem lehet nem lelkendezni róla, csak hát...









Így fog sör folyni az egykori sörgyáros házában. Eközben a könyvtár, hétfőtől péntekig, az első szinten, zavartalanul működik, lehet jó könyveket kölcsönözni.
Hát, helló mindenki!

Ez a Walla József Czementárugyár Rt terméke lehet, nem vitás.

Az épület részletes leírását el lehet olvasni itt.



Frissítés 2014.szeptember 21-én: A legújabb kutatások szerint építésének ideje 1881-83.



Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

2013. május 13., hétfő

Hajós utca 41 - Tlach és Keil, rézművek és bringák


Tlach és Keil- sosem hallottam még a két nevet, a feliratot is csak egy hónapja vettem észre, még mielőtt kitört volna az áprilisi nyár. Rajtam kívül csak egy eltévedt turista téblábolt a Hajós utcában, hunyorogva bámult felfelé, nézte, mi fotóznivaló lehet ezen a házon, vakolat is alig van rajta.  


Később otthon a szokásos forgatókönyv, gugli, és az rögtön kidobta ezt: 

forrás: innen

" VÖRÖSRÉZ-HÁMOR ÉS HENGERMŰ
TLACH és KEIL rézműveinek raktára
BUDAPEST, V. Lipót körút 15. szám
szállít minden vastagságú és nagyságú vörösrézlemezeket és mélyített darabokat.
Fényezett lemezek. Kiváló jó, puha és egyenletes gyártmány. Gyárt továbbá:
tárcsákat, négy- és többszegletes vörösrézrudakat, szallagrezet, vörösrézszögecseket stb. stb.
Electrolitikus vörösrézhuzal minden vastagságban."


A Lipót (ma Szent István) körúti nyilván az előző raktáruk címe. A kereső még annyit segít, hogy a cég alapítói cseh, azaz Opava-i kereskedők. Tlach és Keil is a Vincenz keresztnévre hallgatott és először malomban utaztak. Ezt a kastélyt ők építtették még 1837-ben, aztán Tlach ugyanabban az évben, Keil pedig a rákövetkezőben itt hagyta e világot. De a cégnek ott még nem volt vége, hiszen 1838 és a Hajós utcai ház felépülése közt 65 év telt el, ugyanis a terveket 1903. június 12-én hagyták jóvá. És akkor még él és virul a Monarchia. Nagyságos Finger Gyula úr és Finger Róza úrnő a megrendelők, az építész-építőmester páros pedig a homlokzaton is ki van írva: Fischer József műépítész és Scheer Izidor építőmester. Az 1900-as  lakcímjegyzékben egy Finger Gyula ügynök és egy Róza, mint magánzó szerepel, akkor még mindketten a Lipót körút 17-ben laktak.


Fischer József persze nem azonos azzal, aki az egyik legdögösebb budai villát építi majd a harmincas években illetve aki Breuer Marcellal és Molnár Farkassal dolgozik együtt, hanem inkább ő. Közös munkájuk még a Staffenberg-ház a Piarista utcában, Scheer Izidorról pedig tudni, hogy elindult a végül meg nem épített lipótvárosi zsinagóga tervpályázatán is, de nem nyert. 
Ha a homlokzattal szemben állunk, a földszint tervrajzán balról a következő helyiségeket olvasni: iroda, főnök, bejárat, a jobb szélen, az Ékezet Nyitott Műhely Galéria helyén bolt. Az utcafrontra merőleges épületrészben végig raktár, itt lehettek a rézművek, a másik utcai fronton pedig istálló és kocsiszín. Az első emeleten, a Hajós utcai fronton egy nagy lakás, 5 szobával, erkéllyel, nyilván a tulajdonosé, a hátsó részben pedig még két kisebb.  A másodikon nincs erkély, de nagyjából ugyanaz az alaprajz. A használatbavételi engedélyt 1904 április 16-án szignálja a hatóság.   


betűk helye- tán maga a tulajdonos, Finger neve
1945-ben Finger Róza megrendelésére az első emeleti szép, öt szobás lakást kettéválasztják. Aztán évtizedekig semmilyen tervtári anyag. Olybá tűnik, mintha a huszadik század második felében errefelé mi sem történt volna, és ha ránézünk a homlokzatra, ez igaznak is látszik. 



Bent a kapualjban még a régi fatéglákon lehet besétálni az udvarba, aminek hosszában végig a régi műhely-raktár húzódik, az eredeti ajtókkal.





A kapun belépve jobbra nyílik a lépcsőház, valaha biztos impozáns volt, és ennél sokkal díszesebb is talán, de a mart üvegek és a lépcsőházi korlát még mindig szép:




A régi raktárban, ahol vörösrézrudakat, szögecseket és hasonlókat tároltak, most pop-up, "rendszeresen, de mindig más témában, összesen pár napra felbukkanó" üzlet van, a Projekt Showroom. " A Karcsi papírboltja-ban voltam ott a múltkor, vettem két őrületesen jó papírvirágot, és bár fogalmam sincs, hova teszem őket, muszáj volt hazahozni. Most városi bringások boltja van május 16-ig, tekerjetek vagy csak sétáljatok arra és vegyetek egy bringát. Vagy legalább egy csengőt.

A kutya megint belesétált a képbe. Mindig ezt csinálják.
Azt hiszem, egy ilyennek örülnék;) És van egy kék vintage bringa is, óóóóó....
...  nem erre gondoltam, az ennél sokkal retróbb.
A ház meg... VI. kerületi helyi védettséget kapott, és ha ez önmagában nem is állítja meg a folyamatos pusztulást, azért csak jó lesz még valamire?



Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.