2015. március 28., szombat

A Zitterbarth ház. Bajcsy Zsilinszky út 22.

Valójában két ház, egy közös udvarral, nem messze a Bazilikától. Sokat nézegettem régen, szemből, az Ó utca sarkán lévő második emeleti erkélyről, amikor ott laktam. Nem emlékeztem rá, hogy ilyen hatalmas udvara van, pedig azt hiszem nagyon régen jártam is az Orex irodáiban, amik ma (részben?) üresen állnak a felső szinteken. Most annyira lenyűgözött az udvar, az árkádok és az épület méretei, hogy bár nem terveztem írni róla, és komoly kutatásra nem is futotta, muszáj megemlíteni az épülethez kötődő, legfontosabb neveket és adatokat. A történet egy monogrammal és egy évszámmal kezdődik. ZM, 1859, a kapu felett.


ZM, azaz ifj. Zitterbarth Mátyás az építtető és az építő is egyben, de a terveket romantikus stílusban valójában Máltás Hugó készítette, a források szerint 1854-57-ben. Máltás bécsi tanulmányai után Zitterbarth irodavezetője lett, és amikor huszonöt éves korában ezt a házat elkezdte tervezni, még nem rendelkezett céhes mesterjoggal, így helyette a papírokat Zitterbarth írta alá. Később a budai Országos Építési Igazgatóságnál dolgozott, majd húsz évig a budai városi rajziskolában tanított rajzot, aztán a Főváros szolgálatába állt.


Az utcára néző részt eredetileg három emeletesre rajzolta (lásd a fekete-fehér képet), a negyedik szintet 1920 körül építették rá, csak érdekesség, hogy a szecesszióban jeles Komor Marcell-Jakab Dezső páros cége, a Hazai Építő Rt tervezte és kivitelezte a munkákat. Az utcára néző rész ma már ötemeletes, bár ez inkább csak a hátsó szárny felől látszik, ami talán nem is baj (az emeletráépítés nekem nem nagyon jön be), s ha az utcáról nézünk fel, csak a tetőablakok kandikálnak ki a főpárkány felett. A kapualja eredetileg három hajós volt, sajnos a két szélső mezőt 1873-ban elfalazták és bennük üzlethelyiségeket alakítottak ki. Az építtető, ifjabb Zitterbarth nem élvezhette sokáig az akkor még Váci körút 8 címen jegyzett házat, mert 1867-ben meghalt.

a kapualj és az udvar közötti árkádos folyosó
Így önmagában az egy hajó is grandiózus, minimum négy méter magas, majd a kapualjon áthaladva egy árkádos folyosón át hatalmas udvar tárul a szemünk elé, virágoskerttel, fákkal és egy (letakart) kúttal. 


A hátsó szárny láthatóan elválik az utcai fronttól. Ez egy kicsit később, 1870-re lett kész, Heinrich Károly tervei alapján, Práger Lipót megrendelésére. A vasbetonból készült loggiasor, amit a középső tengelyben, ahol a lift van, virágokat formázó fémdíszítéssel próbáltak vonzóbbá tenni, láthatóan egy sokkal későbbi korban készült, a loggia a húszas években, a fémrács a díszekkel pedig ránézésre minimum száz évvel az építés után. A kapu feletti színes üvegek virágja adhatta a mintát. 

szemben a hátsó épület, Heinrich Károlytól

Három lépcsőházat fedeztem fel, de az alaprajzon látszik, hogy van még egy negyedik a hátsó szárnyban, ez lehetett a cselédlépcső. Az uraknak mindenképpen a kapualjból jobbra nyílót szánták, és később a lift is ide épült fel, bár nekem a Heinrich féle hátsó szárny főlépcsője tetszik a legjobban, a lift mögött, ahol versenyeznek egymással az ablakokat védő rács és a lépcsőkorlát öntöttvas kacskaringói.


A második világháborúban bombatalálat érte és annyi átalakítást-felújítást élt meg a múlt században, és olyan gyakran, amennyi csak belefér, és bár talán Máltás Hugó nem ismerne rá a régi, háromemeletes, háromhajós bejárattal megtervezett romantikus épületére, de a sok felújításnak köszönhetően remek az állaga, mindegyik lépcsőház tiszta és bent nem omlik a vakolat, az udvar pedig elbűvölő... 


Kint a Bajcsyn eközben dübörög a forgalom, én is rohanok, mert késésben vagyok. A munkások építik az állványzatot, szóval lesz valami, talán felújítják a homlokzatot.


Lakók, akik 1900 körül a lépcsőket koptatták: Blau Henrik, dr Fürst Károly, Kaiser Miksa, Kleinmann Mór, Kleinmann Samu, Mellinger Lajos, Mellinger Vilmos, özv. Moreno Johanna, Nagler Gerzson, özv. Nagler Johanna, Pariss (Paris) Ármin, Rubin Izidor, dr Sebestyén József, Spitzer Bernát...


Források: 
Gerő László: Pest Buda építészete az egyesítéskor (innét a 2 FF fotó is a tervekkel)
Déry Attila: Belváros-Lipótváros V. kerület, Budapest Építészeti Topográfia


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és 
itt követhetsz Instagramon.

2015. március 15., vasárnap

A negyedik szülinap és megint Kőbánya

Mustár és sör reload. Pontosan négy évvel ezelőtt tettem fel az első képeket a blogra. Négy napos hosszú hétvége volt, emlékszem hogy az egyik nap Budára mentünk modern villákat nézni. Azok a képek a Kozma Lajos féle Havas villa kivételével azóta is a mappában porosodnak. Ha sikerül valamikor még egyszer végigjárni a helyszíneket, akkor tán megint érdekesek lehetnek...
De 2011. március 15-én a Globus Konzervgyár egykori épületénél voltunk Kőbányán, így a napokban, amikor eszembe jutott az évforduló, tudtam hogy ide mennék vissza, megnézni hogy mi változott azóta. A maiak alapján azt tudom mondani, hogy tulajdonképpen semmi. Ugyanúgy le vannak zárva egyes épületek, egy részük ki van adva, a biztonsági őr ugyanolyan bizalmatlan, megvan a KUTYAHARAP felirat is még, és a pécsi Zsolnay gyárból származó, Mátyás király védjegyet ábrázoló mozaik (műemlék!) is ugyanúgy csillog. Míg egy régi épület életében négy év tán nem tűnik soknak, egy hobbiból, munka után írt blog életében biztosan tudom, hogy az. Azóta minden megváltozott, máshogy járok a városban, más programok érdekelnek, hihetetlenül klassz embereket ismertem meg, nehezebb a táskám, többet járok kényelmes cipőkben és kevesebb a "szabad" időm. Persze akkor még fogalmam sem volt, mi lesz ebből, azt sem tudtam, mit akarok vele, csak meg akartam osztani a képeimet. Hogy heteket töltök majd régi épületek és lakóik utáni kutatással, eszembe sem jutott. De ennek így kellett lennie. 
És akkor jöjjenek a mai képek, először a Kocka utcából, ahol akkor is bekukkantottam a Globus egyik régi ajtajának betört üvegén, és most is nagyjából ugyanaz a kép fogadott. A kerítésen végigfutó piros feliratot a szlogennel akkor észre sem vettem, pedig a fővároshoz már akkor sem volt közük, jelenleg ezen a néven Debrecenben gyártanak zöldségkonzerveket.

A "Budapesti Konzervgyár Központi Gyárrészlege" táblát elvitték.

A legklasszabb a Maglódi úti csodálatos vörös téglás épületegyüttes, amiről röviden csak annyit, hogy ebben a tömbben először a Király Serfőzde, utána a Deutsch Malátagyár, majd a Fővárosi Serfőző működött (innét az FS rövidítés a mozaikon, Mátyás király pedig a róla elnevezett sör miatt került rá). 1943 után a Dreher Sörgyáré lett, később a Globus Konzervgyár vette a birtokába. Pár éve sokat beszéltek az épületről egy forgatás kapcsán, igaz, ehhez Brad Pitt neve kellett. Jelenleg egy vállalkozói park működik a telepen, bérlésre és lízingre kínálnak műhelyeket és raktárakat. Az épületekről bővebben ittitt és itt.



A Kada utca sarkán álló, valószínűleg lakóház udvara nekem tiszta Anglia...

... és kicsit odébb, a Maglódi úton egy másik: 

Ezen a sarkon megnyílt egy másik időkapszula:

2009 óta nem működik már a járműjavító sem a Kőbányai úton:
Műemlék lett az épület.

Szemben, az út másik oldalán a Ganz Kapcsoló- és Készülékgyártó  Kft épülete, aminek alján, szinte végig, az épület teljes hosszában régi, piros és kék festékkel rajzolt feliratok bújnak nyomokban elő a szocializmus idejéből:

a legjobb művezető?
Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki olvas és építő hozzászólásaival, biztató szavakkal segíti életben tartani az inspirációt és a kitartást, ami nélkül biztosan nem lett volna negyedik születésnap. Abbahagyni eszem ágában sincs. Ígérni és kérni viszont nem szeretnék és nem is merek semmit, majd úgyis alakulnak a dolgok...

Köszönöm P-nek, aki nélkül ...

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.